1.rész Kezdetek

Van elég idő hogy átgondoljuk az életünket. Egész életemben felnevelt,védelmezett és segített ha nem tudtam valamit. Hiányzik mikor leüvölti a fejemet hogy megint kivel voltam meg ilyenek.
Szükségem van még rá. Nem adhatja fel. Én nem tudok nélküle élni. Hiányzik hogy mindig bezár A szobámba és a folytonos kiabálása. Nem adhatja fel a küzdelmet.  Őneki van még egy 1 éves kislánya és egy 22 éves lánya.
Kint vártunk a kórterem előtt anyuval és a kis Emmával. Mivel apu nagyon beteg. Azt mondták az orvosok hogyha nem javul az állapota nem marad sok ideje. És ez sajnos így is lett.
-Maguk Mr. Carter hozzátartozói?-jött ide hozzánk egy orvos.
-Igen mi vagyunk. Mi van a férjemmel?-kérdezte anya.
-Sajnálom de a beteg már gyenge. Pár perce maradt hátra.-mondta ki azt a mondatot amitől féltem.
-Köszönjük doktor úr.-mondta anya sírva.
Mikor befejeztük a beszélgetést az orvossal bementünk a kórterembe. Apa ott feküdt ártatlanul. Csövek lógtak ki a testéből.
-Sziasztok.-köszönt mosolyogva apu...nem tudom miért mosolyog.
-Apu..-sírtam és leborultam az ágyára.-Ne menj el szükségünk van rád.-sírtam neki.
-Én mindig itt leszek neked. Te nem fogsz látni de én igen is figyelek rád és bárhol is legyek ott leszek és védelmezlek mert te vagy az én kicsi kislányom.-mondta mosolyogva..-Szia kicsi kislányom.-mondta mosolyogva és ránézett Emmára.-Gyere apu ölébe.-mondta és átvette Emmát anyától.-Te rád is vigyázok mert te vagy a kicsi hercegnőm. -Ennél a kijelentéstől Emma még jobban sírni kezdett.-Ne sírj csillagom nem lesz semmi baj én mindig itt leszek neked a szívedben!.-mosolygott Emmára.
-Apuciii nye meny ej!.-sírta.
-De el kell mennem muszáj lesz. De vigyázok rátok. Kérlek Samantha viseld gondjukat nekik. Anyád már öregszik és nem tud dolgozni. Valahogy el kell tartanod a családodat,és persze magadat.
-Rendben apu számíthatsz rám, dolgozni fogok hogy megéljünk,nem fognak semmiben hiányt szenvedni.
-Életem szerelme..Ne sírj nem lesz semmi baj. A kislányunk ügyes eltart titeket....és még a másik is ha felnő okos értelmes kislány lesz. Kívánom találd meg a boldogságot és soha ne felejtsetek el.-mondta apu és elkezdett csipogni a gép.
-Apu ne ne apu.-sikítottam. De már itt volt az idő. Remélem a mennyországban figyel és védelmez minket.
-Gyertek lányok hívjunk egy doktort.-mondta sírva anyu.

Már eltelt 1 év és azóta sok minden történ itt Írországban.. Apukámat eltemették. Az egyik itteni srác híres lett. És én minden apró munkát elvállalok. Most épp bébiszitterkedek egy aranyos családnál. Egy 2 éves kisfiúra kell vigyáznom a neve Theo. A szülei is nagyon aranyosak és mondhatni jól keresek hogy egy ilyen cuki kisfiúra kell vigyáznom. Most is oda tartok.
Mikor oda értem a kisfiú ott ült és nézett egy mesefilmet.
-Jó napot!.-köszöntem kedvesen.
-Szia Sam gyere be. Most hogy itt vagy akkor mi megyünk is.
-Rendben jó mulatást.-mondtam mosolyogva.
-Köszönjük.
És ezzel el is mentek.
-Theo nem vagy éhes?
-De nagyon.
-Mit készítsek.?
-Nyem tyugyom lyeply meg.-mosolygott.
-Rendben meg lesz.
Összedobtam neki 2 szendvicset és készítettem pudingot mellé. Nagyon hamar befalta így elkezdtünk társasozni. Már a vége fele tartottunk de hirtelen csöngettek.
-Mindjárt jövök...ne csalj.-mondtam nevetve.
-Nyem fogok.-nevetett fel sunyin.
Már az ajtónál voltam kikukucskáltam egy kis lyukon ki lehet ilyen későn láttam egy barna hajú lányt és egy szőke fiút.
-Jó estét miben segíthetek?-kérdeztem miután kinyitottam az ajtót.
-Te ki vagy?.-kérdezte a szőke.
-Azt akarja mondani hogy Szia.-mondta mosolyogva a lány.
-Én a bébiszitter vagyok.
-Ugye még mindig itt lakik Greg?
-Igen de elmentek a feleségével és rám bízták a kisfiút mivel én vagyok a bébiszitter.-mondtam
-Értem.
Gyorsan bejöttek az ajtón és a szőke  egyből oda ment a kisfiúhoz.
-Niall bácsiii.-mondta Theo
-Szia Theo.-mondta nevetve és felemelte a kisfiút. Még egy kicsit néztem őket mikor kaptam egy hívást.
-Haló?
-Szia kicsim kérlek gyere haza betörtek.-mondta anya sírva
-Mi? De de hogyan? Nem mehetek haza rám bízták a kisfiút.
-Kérlek old meg elvittek MINDENT minden értékünket.,
-De tinektek nem lett semmi bajotok ugye?
-Nem hála isten de gyere kérlek.
-Rendben valahogy megpróbálok.

-Minden rendben?-kérdezte a lány-
-Nem.-sóhajtottam nagyot.-Kérhetek egy szívességet?-kérdeztem félénken.
-Persze. Szólíts csak Barbinak.-mondta nevetve.
-Szóval Barbi el kell mennem mert betörtek hozzánk.. nem tudnátok egy picit vigyázni Theora?
-Dehogy nem persze menj csak.-mosolygott.
-Köszönöm 1 óra múlva jövök is rendben?
-Rendben szia.